A fotó a pillanat szuverén művésze. Egyetlen töredékmásodpercbe sűrít egy érzelmet, egy történetet, egy igazságot – és ott tartja azt örökre. Erejét a mozdulatlanság adja. A kompozíció, a fény-árnyék játéka, a mélységélesség, a perspektíva és a döntő pillanat – ezek az eszközök. Egy jó kép szavak nélkül beszél – jobban, mint az írás – megmarad, elgondolkodtat.
A képen Curtis látja, milyen munkát végzünk, hozzánk fordulása a koncert kellős közepén szép gesztus.
A videó az idő művésze. Időt kap, hogy kibontakozzon – mozgással, hanggal, ritmussal mesél. Nem megállít, hanem magával visz. Egy jól megrendezett videó nem csupán bemutat valamit, hanem érzést épít fel rétegről rétegre, amíg a néző már nem kívülállóként figyel, hanem részese lesz a történetnek.
Míg a fotó megállít, a videó vezet – és éppen ezért más fajta figyelmet, más fajta befogadói jelenlétet kíván. A kettő között nem választani kell, hanem érteni, mikor melyik szól igazán.
Mindkettőt alkalmazzuk, hogy a te történeted a legerősebb formában jusson el azokhoz, akiknek szól.
