„Ákos, én tízszer annyit gyakoroltam, mint amennyi meglátszik” – mondta Tátrai Tibor egy portrézás alkalmával.
A színpadon kisugárzása betölti a helyet – képes ezer embert a saját világába vonni. Magasról nézhetne le. Mégis, aki találkozott vele, tudja: közvetlen és emberi. Nincs sztárallűr, nincs távolságtartás – csak a zene szeretete.
A portrézás előtt kértem, ha lehet, hozzon magával egy gitárt. Úgy alakult a napja hogy gyalog jött, messziről. A gitárja ott volt a hátán. Lehet, hogy nem is érezte a súlyát.
Az igazi tehetség a zene szeretetében és az elhullajtott verejtékcseppekben születik.
Nem kell hozzá nagy ego.
